Keresek egy dallamot, mely szívedhez húz, rajtam nincs, csak egy szakadt blúz.
Veled átélni a tegnapot újra és újra, nem visszanézve a messzi múltba, ezt kérem, hát ejtsük bele a kútba!
Önmagamat kerestem, de mindíg csak másra leltem, így lassan a kezed elengedtem, a régi álmokat kergettem.
Ne hidd, hogy velem jobb, hogy velem más, de ha nem kell több, mint egy társ, az lehetek, ha kell melléd fekhetek, s álmokat már nem kergetek.
Csillag vagy, mit el nem érhetek, de féltelek, mert az égbolt alatt térdelek, s hangosan arra kérlellek, ha leesel, fel had vegyelek.
Az utcán sétálva, ha látom, a szél viszi a port, arra gondolok, engem valaki nemis olyan régen átkarolt.
Ha a napot nézem, ahogy megcsillan a tó tükrén, arra gondolok, hogy nézhettem rád oly hülyén.
S ha csak a felhőket nézem, hogy úsznak az égen arra gondolok mikor szemedbe néztem akkor volt végem.
Az álmom megleltem, pedig önmagam kerestem, de el nem keseredtem, mert belédszerettem!