Egyik kezemben a piros, fehér, zöld,
a másikban piros, kék, fehér lebeg.
Egyiknek százötven évig ült nyakán
a török,
másik ötszáz évig a járom alatt nyögött.
Piros vér csöpög mindkettőről
harci zajjal, sok-sok bajjal fújja
a szél,
mégis ott a remény.
Az egyik
a kék eget tartja
fejünk felett,
a másik
a zöld színével biztosítja
minden jó léptünket.
Kezemben két zászló lebeg,
mindkettőt az égig emelem.