Egybeforr az ég a földdel,
villámok cikáztak körülöttem,
egynek sikerült eltalálni,
testem fáklyaként égett,
bevilágítottam hegyet, völgyet,
az Apokalipszis lovasainak
utat mutattam,
ameddig én akartam,
lovaiknak sebes lábát
kettétörtem,
addigra kialudt tüzem,
szebb lettem, mint valaha,
erőm nem hagyott el soha,
szembeszálltam a világgal,
belőlem nőtt ki
a forró akarat,
enyhíteni tudtam
a hétköznapokat,
bölcs hallgatással
csak
nevetek,
a korlátoltságra
fel sem figyelek.