Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ütközök,
egy ronda kavicson fenékre ülök,
akkor is hangos szóval bizonyítom,
nekem bezzeg semmi bajom,
csak szüleim türelmetlenek...
várjatok még,
előbb- utóbb úgy is
Veletek leszek.