Két gyermeket hordtam a szívem alatt,
egyik nyugodt, komoly maradt,
a másik négykézláb úgy futott,
a szélvész sem érte utol,
de mindkettő szerette,
ha ölembe ültettem,
pici lelküknek tetszett,
ha velem aludtak el,
karomban ringatva énekeltem:
csicsija, bubúja,
itt vagyok, aludjunk,
anyatejem cuppogva szürcsölték,
nekem ez volt a legszebb érzés,
nekik meg telt a haskó,
kacsójuk a mellemen nyugodva,
álmaikban mosolyogva
velem hancúroztak.