Sok víz folyt le a Dunán,
emlékeim a habok mosták,
minden évvel szépültek,
szívembe mélyebben vésődtek.
Az életemből ami Neked jutott,
abból legszebbek az utódok.
Ne hidd, hogy nem tudom:
nem egy asszony voltál a sok közül,
kettőnket neveltél: Tibort és engem,
egyedül értünk küzdöttél keményen,
kiálltad a viharokat, elhárítottad
a fejünk felett gyülemlő gondokat.
Benne élsz anyám négy unokádban,
gyönyörű öt dédunokádban,
ezekből csak egy emlékezik Rád igazán,
de Te onnan őrzöd mindegyik álmát.
Nekünk minden szomszédház szemében
ott csillogsz, amikor ránk köszönnek,
kerted virágainak illata hozza mosolyod,
félrecsúszott életemben ma is a vállam fogod.
Testvéremnek és nekem édes anyatej-ízed
örökre megmarad emlékeinkben.