Beszélgessünk jó anyám,
itt állok magamba roskadva sírodnál.
Áruld el nekem, kérlek
amikor odaálltál az elé, kinek
\'Kezében vannak a föld mélységei,
és övéi a hegyek csúcsai\',
féltél-e, vagy elmondtad
mennyit szenvedtél,
érettünk küzdöttél.
Most is érzem jelened,
fogod gyengéden kezemet,
mint amikor lázasan feküdtem.
Nyugalmat leheltél lelkembe.
Jó anyám, te még mindig
szeretsz minket.
Mindannyiunk nevében,
(hiszen szanaszét
fújt a szél minket),
virágomat itt hagyom,
gyertyámat meggyújtom,
ígérem Neked,
nem csak
Halottak napján,
ezentúl
eljövök sűrűbben
Hozzád.