Szonett 9.

Ilyen nyíltan sírni soha nem szabad,
szíved keres, kutat mindig álmokat,
ne add fel a reményt, keress utakat,
néha az ember biz' egyedül marad.

Miért sétálsz szűntelenül egymagad,
miért bámulod fenn a csillagokat?
Ha azt várod, jön egy újabb hangulat,
jól hiszed, hisz' lehetsz boldog önmagad.

Zokogd ki vállamon kedves bánatod,
elmesélheted titok-gondolatod,
megértelek, hallgatom fájó szavad!

Csak ki sírni tud, lehet boldog ember,
ha elapadna a könny, szíve nem ver,
üres lesz, érzelem többé nem marad.