Az őszről, az állatvilágról tankában írt a szerzőpáros

Fakó őszi fényt
Még sötétítő a köd.
Nyálkás levegő.
Csiga csúszik csendesen,
Őszt simogat nedvesen.
*
Sötét ködfoltok,
Sorban állnak rét felett!
Napfény kivillan.
Őzek őrzik ösztönük,
Fülelik ősz örömük.
*
Köd szitál ide,
Mindenféle vad ...

Neved nem tudom, rovarfurcsaság,
csúnya szépség, melyen mozog a csáp,
hatlábú lét, petéből lett csoda,
nagy, teremtő kör gúnyos mosolya.

Elővehetném képeskönyvemet:
benne rovarkép, hatalmas tömeg,
de lusta is, meg költő is vagyok, -
s te sem kívánsz tudós vizsgálatot.

Bevallom, már a versem elején,
ösztön lényecske, hogy lenézlek ...

Karaván, karaván, óh, te tevekaraván…
A sivatag homokjában vonul, sétálván.
Tevéket nem zavarja, ha jő a homokvihar
Az arabok meg ott élnek, hozzászoknak hamar.

A tuaregek ősi sivataglakó nomád nép,
Kékfestő ruhájuk, ha szél fújja, lobog, olyan szép.
Ők nem tevéken járnak, ám, vérbeli lovasok,
Azt nem tudni, lovakat hogy itatják, ez ...

A róka és a csirke esete (mesesarok)

Róka koma bajuszán egy jót sodor, az a vörös mindig külön kóborol.
Becserkészi, hízelgéssel ráveszi, kerítés alatt a résen bújjon ki.
Jöjj közelebb, itt kint édesebb a fű,- a baromfi mindent elhisz: tyúkeszű!
És a csirke hallgatta az éneket, őt dicsérték, róla mondtak szépeket!

Táncba hívták, és ő ...

Hangyabolyra lelt a hangyász,
hangyák között ezért van gyász.
Hangyász nyelvén hangya banda?
Zsuppsz be! Nincs ott handabanda.

S mi van, ha fajdkakas dürgő?
Majd megsiketül az erdő!
Így bűvöli ő tojóját,
s mások mondják: a nemjóját!

Patakparton, ha látsz sok fát,
ne hívd a hódot, s a fiát.
Baltafoga serény hódnak
élő fából ...

Lopakodik már a cica,
alamuszi a kis buta!

Ide-oda sunyin lépked.
Ebből-abból csak-csak csipked.

Történhet ám bárhol bármi,
nem mer a mérlegre állni.

Pedig a csipegetésnek ára van,
cicuskának egyre nagyobb súlya van!

Mégsem bánatos a sunyi!
Oson tovább torkoskodni!