Lányomat Emesét, csodabogár lévén
minden érdekelte, és mindenről megvolt
a véleménye, sőt mintegy zárószóként
még a nagy bölcseket is lepipáló módon

összegezte a hallottakat. Egyszer egy
régi kulccsal leptem meg, biztattam, játsszon
vele, találjon ki szép történeteket.
Még ki sem léptem az aprócska szobájából

máris nekem szegezte kérdését: - És hol
az ajtó, mit nyitni tudok vele? - Na, jó
bevallom, fogalmam sincs. - Apa, a kulcsot
szokták elveszíteni, nem pedig az ajtót!