Az évek ellibegnek lassan,mint a darvak,
minden őszvilágban búcsút intenek
sárguló,telet váró csörtető avarnak!

Szerelem olt embert emberré,egy vágy,
szerelemből születsz,s örök rabja leszel,
mert szerelem az avart befedő fehér halál!

Mindenki egy édeni bokor alatt születik,
s hogy hová kerül jászolából,a sors keze,
de a sorsod:te magad vagy és a minden istene!