Életem során megértem néhány válságos
pillanatot, bár nem vagyok hívő, Istenhez
fohászkodtam, sejtvén, hozzá akkor juthatok
legközelebb, amikor nagy a baj. Ideje

megosztanom a titkomat. Akkor hallottam
meg Isten mindenhatói gondoskodását,
mikor levetkőztem - mit fegyvernek tartottam -
az önteltséget, a semmire sem jó nagyzolást,

magát a büszkeséget, s amikor már senki
emberfiára sem számíthattam, csak rá. Bár
nagyon fájt, mikor ide jutottam, sejthetik,
ámde a Mennyei Atya ott volt, már várt rám...