A regényes Balaton partján,
egy üvegből öntött éjszakán,
kéz a kézben sétálok csodás
kedvesemmel, nagy bizakodás

kíséri ütemes lépteinket,
s búcsút intek félelmeimnek.
Megérzem, most lehet szerelmes
szavakkal ráhatni, kellemes

bizsergetést gerjesztve, mikor
a távolból egy honi ikon
dala szívünket rabul ejti.
Érzéki hangja felemeli,

felértékeli vallomásom,
könnyeket csal nemcsak a párom,
de az éj kék üvegburája
mögött rejtőző hold arcára


is, jóllehet tisztában vagyok

érző benső világommal, hogy

a szenvedély csúnya gyötrelem,

kín és lidércnyomás, förtelem


az élet, amíg tart. Szerénység
nélkül állítom, kik nem élték

át sohasem a nagy szerelmet -
sajnálatra méltó szerzetek...