Barátom, Sándor csinos neje

az utóbbi időkben - édes -

szájú lévén - magára szedett

némi felesleget. Sándor széles



mosollyal csipkelődött Éván,

hogy mily gyönyörűen gömbölyded,

aki elhatározta - némán

eltűrve, hogy férje megpörzsölte



szép lelkét -, felveszi a kesztyűt

és eljár lovagolni. - Na jó

- kérdem Évát - a túlsúly eltűnt?

- Nos, nem én fogytam le, hanem a ló!