A
Barátom Sándor megorrolt rám, kimondta
a szívfájdító ítéletet, végleg megszűntünk
barátoknak lenni, noha kapcsolatban
maradtunk. Titokban persze reménykedtem, ülünk

mi még egy asztalhoz...Sándor most elcsukló
hangon kölcsönért esedezik nálam. Meglepve
hallgatom őt, miközben a gondolatom
elkalandozik, vajh' cimborákká vagy esetleg

ismét jó barátokká válhatunk...- Sándor,
mivel minden pénzügylet rontja a barátságot,
nálam elv, barátnak kölcsönt nem adok.
- Nekem adhatsz, sosem leszek barátod - hálából!