Óh, te édes, forró nyár, mekkora nagy

az erőd és hatalmad, hogy szenvedünk

tőled, de bevalljuk neked kedves nap,

eme szenvedést mi mégis élvezzük!


Féltékeny rád még ma is a kicsi hold,

kivételes nappali hőségedre,

s te fényes nap mégis örökké vágyódsz,

valami nagy mélységre, sötétségre!