Vannak olyan pillanatok,
amikor minden elhagy, megsemmisül
s az életed ami eddig olyan gyönyörű volt
megsemmisül.

Kérhetsz bármit a világon,
Isten nem figyel rád,
s ha teszel is azért hogy segítsen
nem tesz semmit.

Ha szeretnéd is már késő,
hiszen nincs más állomás csak a végső
ha segítene a gondjaidban
életed azonnal jobbra fordulna.

Minek törekedni minek dolgozni,
ha kérdezünk minek kérdezni
felesleges hiszen az élet így akarta
ha az élet nem is vajon Isten miért ezt akarja ?

A múlt szép a jelen szörnyű
hát akkor mit gondoljak a jövőről?
A véred elhagy a tested elhűl
nincs béke itt már ha csak a halál nem gyűlöl.

Az élet E-vel kezdődik s ez oly csodás
miképp a halál is E-vel vagy T-vel.
T és E mily szépen hangzik, csak a baj ott kezdődik,
hogy T-vel más név is kezdődik.


Most már elég!
Hangzik a mondat oly sokszor
mint egy gyermek sikolya
kedvenc játéka elvesztésekor.

Miért kívánja ez az élet?
Miért ? Miért ?
Szenvedés minden perce?
Vagy tán egy színes képregény?

Ki ezt a verset olvassa, gondoljon néha rá
Azokra az emberekre
Akik néha némán, s oly szelíden
elátkoz a jó emberi természete.