Nyuszi szökken,
eltűnik a zöld mezőben.
Répáért menne,
be-beugrik a házi kertbe.

A gazda ezt meglátva
rohan seprűért az udvarra.
Nyusziszájban már a répa-
A seprű cirka csattan rajta!

A répát a nyuszink ott hagyja.
Fut ki egyenesen a világba!
Ennek nagy az igazsága:
a tolvaj mindig megjárja!

Halász István
Pestszentlőrinc, ...

Siklik a szánkó! Helyhó!
Szinte röppen! Oly jó!
Robog egyre sebesebben.
Eltűnik a fehérségben!

Hamar leérünk a domb alá!
Körülvesz sok hóbucka!
Apa a szánt ismét a dombra húzza.
Ráülünk és máris indulunk újra.

Hóember áll a domb mellett.
Formás sapkája lyukas fazékból lett.
S Ő bizony csak azért nem integet,
mert karokként ...

Dundi maci volt a Macór.
Enni szeretett bármikor.
Főleg hogyha mézre vágyott
bejárva érte e világot!

Mézre mindig fájt a foga,
bár azokat ritkán mosta
és még rágni sem szeretett,
csak enni a sok finom mézet!

Azt akárki láthatta,
hogy milyen sok foga sárga!
Hisz azokat fogpaszta
csak nagyon ritkán ,,láthatta"!

Egyszer önfeledt ...

A ravasz Buksi kutya bement volna
lassan, óvakodva, lopakodva
a lakásnak a konyhájába,
de a gazda az ajtót becsukta.

A rengeteg illat hatására, mi onnan jött,
hűséges társa, a Bogi is lassan előjött,
majd a konyhaajtóra meredtek kérőn,
hátha bemehetnek oda, néztek reményt keltőn.

De a csodaajtó egyáltalán nem nyílt ki,
mert a belépést ...

Dalszöveg, Etyepetye manó belépője a Manóföldi történet c. mesejátékban, az utolsó sort a közönség Etyepetyével együtt énekli.

Akárkivel nem etyepetyézek!
Halljátok e dalt, s majd nagyot néztek,
mert ilyet eddig, kicsik és nagyok,
sohasem-hahaha-halottatok!

(belekezd a dalba)

Lalika nyargalt lila lovon,
s lóhátról puff lett!, - s hozzá ...

Cibere patája nem csúszik a jégen
Kókány elolvasztja körben a havat
Pöszmöte a felhőket számolja az égen
Sutty már a teli zsák nyakán matat

Cibere a farkára kötözi a szellőt
Kókány a szarvával forralja a vizet
Pöszmöte elcsórja az óesztendőt
Sutty a kályhában kioltja a tüzet

Majd meg tudjuk, hogy ki a jó ki a rossz
Mikulás apó ...