Ha ránézek látom a messzi tájat
tűsziklás hegycsúcsot bővizű partokat
szemében a tengert az áramlatokat
a morajlást mely csapdossa a fákat.

Egy pillanatra gyöngyszemek tündökölnek
delfin csapat játszik hullámok hátán
sereg kölyök viccelődik a bálnán
kis szigeteken kagylóhéjak fénylenek.

Lapulnak a fókák tenger szemében
bohóchal ficánkol érdes korall között
a menny és pokol fegyverszünetet kötött
fejemben kusza hálók sűrűjében.

Egy dörgő villámcsapás ennyi kell csupán
s apró gondolatok rímekre lelnek
mint törékeny cseppkő életre kelnek
a tengerkék szemek akár egy hurikán.