Tágas családunkban a válás mindennapos
történet, félelmem még sem volt, hogy engem is
utolérhet, noha negyven éve lesz nyáron,
hogy egymáséi vagyunk szerelmemmel, tengernyi

gondot, problémát megoldva, legyőzve. Ma úgy
látom, azért jó a mi házasságunk, merthogy
magányunk őrzőjének is megválasztottuk
egymást kedvesemmel - mihelyt elfogadtuk azon

tényt, hogy még az egymáshoz legközelebb álló
emberi lények között is mérhetetlen űr
tátong - s meseszép együttélésre nyílik mód.
A térközt jól kezeljük, egymást féltve szeretjük.