Levetkezem testem, s ráncaim hulljanak porba.
A gyarlóság halála ez, s nem leszek foglya.
Elhagyom magam, azt ami már felesleges.
Börtönöm volt testem, s nem az mi lényeges.

Lásd a szívem, mert én azzal látlak.
Lelkem lesz szabad, s adom a világnak.
Lásd mi vagyok, s ne csak elszáradt bőröm.
Lásd a fényt, s legyen ragyogása az öröm.

Öltöztess fel kérlek, s adj színt az életnek.
Rajzold meg mosolyom, értelmet adj a létnek.
Ha megérinted szívem, szárnyaim nőnek.
S hogy Te szárnyalhass, büszkén tépem le őket.

Úgy megszületnék újra, s általad lennék.
Csak adni magamból, szeretni szeretnék.
Nem félni a holnapot, s tagadni mulandót.
Hitemből élni, s meg becsülni a jót.

Levetkezem testem, nekem már nem kell.
Hosszú álmom lesz, csak kedves ébresszen fel.
Mert várni fogom, túl időn s halandón.
S ha keresnie kell, csak szívére hallgasson.