Furcsa. - Hallgasd !
a hangokat elfeledtem,
és nem találok harmóniát.
Disszonáns, borzas hangok feszítik,
hangszálaim rekedt húrját.

Fülem nem fogad be,
szárnyaló Verdit.
Izomborzoló Paul Mc Cartney-t.
Szobámban 100 decibel dönög,
Saint Saéns haláltáncát járja,
benne ezer csont csörög,
s mind köszöntésem várja !

Kezemben a Dán királyfi gondja morog :
„ Mert mily álmok jőnek a halálba,
ha leráztuk mind e földi bajt ?”

És tényleg !?- álmodunk-e majd ?!-
és szobámon átrobog a vonat,
és förtelmes kattogás morzsolja szét,
József Atilla szép fejét.

A fotelban Ady csipkefínoman lebeg:
\'Őrizem a szemed\'
S kérdem Tőle : Én kinek ?

Hallgasd!
A hangokat eltévesztem,
csak verem a zongorát !
Tanultam énekelni,
hosszú éveken át,
meleg fényű dalt dalolni,
és ADNI !-
HARMÓNIÁT! -
mindenkinek! - és kéretlenül is.
Most elhangolódott minden,
nem hallom a melódiát.

Kérlek! Taníts meg,
újra énekelni, ha tudsz!
Hiszen Te tudod engem, mi hajt.
Mondd meg hát:
Akkor, - álmodunk-e majd ?!
Vagy mutass új verseket,
és mutass új dallamot,
mert az összes régi,
csúnyán megkopott!

A vidámból -- kesergő lett.
A forte -- pianóvá alkudott.
És NÉZD! -- a szobám halott !
a hamutartóban - Tömegsír -
halom csikk hever,
mind égett! remegett!

Jut eszembe szegény Radnóti szava:
\'Félig szítt cigarettát érzek
a számban a csókod íze helyett.\'

De voltak-e csókok?
Voltak-e ölelések?
Vagy mind, az én ostoba
hazudozásom lopott
fényében égett?!

S ha voltak is,
lesznek-e még,
s ha lesznek elhihetem-e,
hogy őszinték.

Vagy azt mondd meg nekem :
Vajon - akkor -
álmodunk-e még kedvesem?
Vagy mondd el, ha tudod:
Tőlem, - Így !- miért szökik a fény?
Az egyedüllét , miért enyém?
Mi hibám miatt ? - van, hogy
Szerettem,
és mindent meg is tettem,
és most itt állok szárnyszegetten,
és egyedül!

S ha most a lelkiismeret,
vagy az emberség,
vagy szánalom,
tollat, papírt tesz eléd,
vagy megformálódik agyadban,
valamilyen példabeszéd,
Hát.... meg-ne erőltesd magad.
Sokat ne írj, ne is mondj nekem.
Tanácsid mind-mind ismerem!
( elmondtam magamnak én is)
És ismerem kifogásaidat is,
mellyel megmagyarázod,
MIÉRT NEM!
Nos, ezt ne tedd velem.
Csak arra kérlek,
ha számítok valamit még,
csak azt tudasd velem:
\'ha majd befagy a jég,\'
Utána. --- álmodunk-e még?!

Ajánlás

Ó ne hidd! -- versem olvasva-,
hogy miattad,
hogy sajnálatodért,
kivált azt ne, hogy
kegyelem szerelmedért!
szólt e vers - ó nem!
Hiszen csak úgy elmélkedem,
s ha gondot okozna,
Hát ne törődj velem!