Remélem nem ez a szerelem
Hogy őt jobban kedvelem
Másnál, saját magamnál.
Játszik velem az agyam,
bennem van, ezer gondolatban,
És néha el is hiszem...

A valótlanban a nyakékem,
mellemre simul egészen
Körül fonja remegő nyakam...
Dobogni nem merek előtte,
ne zavarja a nagy ricsaj,
mi bennem tör, zúz, robaj.

Szomorúság ül rám, köd...
Közben a felettes én köpköd,
És én vele együtt bólogatok,
Mert ha a szívemre hallgatok
Abba én egyszer belehalok
mert meg soha nem nyílhatok.

Örökké megmaradok így
végtelenségig fiatal rózsabokor,
virág nélkül, mindig szépen,
Inkább míg élek legyek közelében,
De csalódást ne lássak a szemében,
Bennem ne, akkor végem,
nagyobb az a fájdalom,
mint tűrni a farkasnak éhen.