A múltba nem visszatekintek,

hanem a mélyére pillantok,

akárcsak a tóba, egyszer ez

bukkan a felszínre, míg máskor


az, néha meg semmi... Utólag

jövök csak rá, hogy a csoda az

elmúló pillanat. A látszat,

a külszín olykor - olykor abba


a tévedésbe ejt, mi több, csal

meg, hogy többet várok el tőle

mint amennyit a látszatok ad-

hatnak egyáltalán, de dőre


lennék nem hinni álmaimnak,

amelyek közül feltűnően

sok képtelenségnek látszik, a

végén mégis kézenfekvőnek...