Fájdalom tenger hulláma,
Keserű gondolatok nektárja,
Erőszakos lavinaként tombolva
Betör nyelőcsőm udvarába.

Széttárja önző karját,
markolja,szinte hasítja
Testem gyenge hús cafatát,
Görcsös vonaglását uralja.

Robban ajkaim puha párnája,
Nyelvem tűzlángjában ég
S fájdalmát kínosan ordítja:
-Élni akarok még!

Szennyes levegő,ördögi tánc
Karolja nyelvem alakját,
S az angyalkák szomorú arcát
Belepi az erőszakos fekete ránc.