Kicsi lányom, Emese egyik reggel

váratlanul elém toppant és morcos

hangon megkérdezte: - Megfigyeltelek

apuci, te minden reggel elosonsz


itthonról, gyanús vagy nekem, őszintén

áruld el, hová mész ily korán? Mosolyt

csalt az orcámra Mesike, fölöttébb

jókedvre derített. - Kérdésed komoly,


így válaszom is megfontolt. Az az

igazság, hogy most is dolgozni megyek,

kenyeret keresni. Kislányom, ha van

még kérdésed, tedd fel. Csendesen teltek


a percek, már épp indulni készültem,

mikor Emese izgatottan elém

állt és így szólt: - Apa, nem kell elmenned

dolgozni, van még a tartóban kenyér.