Kedvesemből a sikertelenség

és az idegi összeroppanás

sírást vált ki, ám ha engem elér

a kudarc, a fiaskó, robbanás-



szerűen kitör belőlem - régi

szokás ez a mi családunkban - a

nevetés, már csak azért is, mert így

nincs szükségem zsebkendőre. Apa



is mindig sugallta, a balsiker

után van felállás, a problémák

megoldhatók, nevetett előbb egy

kiadósat, majd összes fortélyát



előkapta, s mivel hajlamos volt

rá, menten nyakig belevetette

magát a megoldásokba. Boldog

vagyok, én is ekképpen cselekszem...