Szavakat gyöngysorba fűzöm.
Gondosan, egymás mellé,
hogy egyetlen se hiányozzék,
mit féltve illesztek belé.
A szívem bátortalan hangján
lüktet az egész lényem.
Vajon értékeled szavam
ragyogó rubin színét?
Szívem melegségét
e gyöngysorba rejtem,
szótlan némaságom siklik,
izgatottan remeg a testem.
Vörös fény a gyöngysoron
pezsdíti elnémult szívünk,
s az arcom fényét élteti szerelmünk.
Megáll az idő, nem számít semmi sem,
a gyöngysorom őrizd hát lelkedbe.
Ha csak egy percnyit is vagy velem,
boldogság tölti el egész lényem,
legszebb szavam, mi fényében
tündököl, elrejtem a rubin színében.