(avagy: hol az érték mostanában)

fuvallatként sodor múlton át az érzés
megannyi apróság halmozottan legyint
régről köszön reám nyitva hagyott kérdés
s lám időszerű, ím előttem áll megint

igyekszem pörgetni harminc év távlatát
gyermekeim sorát miként egyengettem
mikor és mit tettem, lapozom vázlatát
itt és amott szakadt, fakó lett jegyzetem

néhol félbetépett lap incselgőn kacsint
tartalmát elmosta az idő zápora
megújult lényeget ujjam begye tapint
alig-alig hat meg reformok mámora

másképp láttuk akkor harcos jelenünket
érdesebb és távolibb a letűnt korszak
ám arra emlékszem, hogy a jellemünket
mi magunknak szabtuk, kevésbé a kornak

áradatként zúdul az információ
média, internet, bizony nagyon nagy úr
sajnos felemésztő e perforáció
a józan paraszt-ész erőtlen visszagyúr

látható -szemmel is- tömeges hipnózis
mely annyira ügyesen fejlesztett álca
hogy -bár túladagolt a közös narkózis-
azért... felismerszik ez a varázspálca

kínálnék aprócska, halovány értéket
ám morfondíroznom sokat illő azon
mily módon terítsem elő szerénységem
azaz: ne sértsem a jelen időt nagyon

néha sajnálom a mának nemzedékét
gubancossá tett, modernül túlkomplikált
halott talajból merített szenvedését
rémísztőn ravaszul, abszurdan kombinált!

átestünk a lónak túlsó oldalára:
mikor nem tudja a megfelelnivágyás
lassan azt sem már, kinek-minek dalára
meneteljen előrébb az élet-járás

...s ne tipródjon össze minden virágágyás