Most, hogy a szerelem legnagyobb gátját


- a titkos félelmemet attól,


hogy nem vagyok méltó a szerelmedre -


végre legyőztem, érző szívem egyre csak szólt,




így az elmém nem tartotta illőnek

ellentmondani. Beköltözött


testembe, lelkembe a tavasz, szíved


szorító jégpáncélja hiába is erőlködött




és protestált. Nincs rejtélyem, szerelmem


a természet szövete, melyre


a képzeletem hímzett oly díszeket,


mi felolvasztotta szíved burkoló jéghegyeket...