Ülünk a szerkesztőség fülledt, füstös,

piciny irodájában. Dülledt, vörös

szemekkel figyelem jó főszerkesztőm

teátrális mozdulatait, öblös


hangon előadott - engem oly gyötrő -

kalandjait meg kétkedve hallgatom.

Többször is összekacsingatok tökös

társaimmal, a főnökünk hangzatos,


dagályos történetein cinkosan

vigyorgunk. Ám váratlanul kifakad

a nagyfőnök: - Az utóbbi napokban

kétszer is előfordult, hogy megszívattak.


Munkából hazajövet más - más férfi

karjaiban találtam a nejemet.

- Főnök, ne csüggedj,- szólok hozzá -, nézd itt

van végre egy jó téma a könyvedhez...