Ne sírjatok csak emlékezzetek!

Ne sirjatok, csak emlékezzetek,szinte
Ez volt az utolsó kérésed hozzám,és
Ez a kérésed most is a fülembe cseng,én
Akkor azt gondoltam,hogy te ilyet tőlem nem kérhetsz.

De igazad volt, nincs olyan perc hogy ne emlékezzek,
De ezt a kérésed nélkül is állandóan megteszem.
Te voltál nekem a tanácsadóm,a munkahelyemen a mesterem,
Te voltál a családsegítőm,és az egyik szerető testvérem.

Mikor utoljára a szüleid sirjánál megálltál,
Isten tudja miről beszélgettetek, lehet
Hogy arra kérted őket hogy velük együtt itt pihenhess?
Látod? Most a családod jóvoltából ez is megadatott neked.

Meg van az ideje a sirásnak, meg van a nevetésnek,
Emlékszem gyerekkorunkban Anyut te hányszor kinevetted.
Ezt a fajta nevetést nem tudta senki utánozni,és sokszor
Anyu se tudott mást tenni, csak veled együtt nevetni és sirni.

Most itt vannak körülötted azok a szeretteid, akiket
Te olyan nehezen tudtál elengedni,milyen jó
Most neked, hogy a szülőföldben tudsz velük találkozni.
A szüleid is örülnek, hogy a keblükre tudnak ölelni.

Azt gondolom hogy nem is kell tetőled végleg elbúcsuzni,
Mert a technika jóvoltából tudjuk a hangodat hallani.
Te csak testben mentél el, de lélekben mindig itt vagy velem,
A gondjaimat veled csendes percemben most is megbeszélem.

Mi ketten mindig olyan jókat tudtunk beszélgetni,
Lehetőségünk volt a gyermekkorunkra visszaemlékezni.
Még most is könnyek között tudok rólad beszélni,
De az imádságom érted soha nem fog meg szűnni.


Így a szülőfalumat sem fogom majd elfelejteni,
Mert ide a temetőbe mindig lesz kihez hazajönni.
Én szüntelenül imádkozni fogok az Istenhez,hogy
Legyen ebben a szüleiddel közös sírban is csendes pihenésed.