Mindennap várom a holnapot,
talán az kinyit egy ablakot.
Napjaim egymagam tengetem,
régóta senki sincs mellettem.
Mostani életem oly sivár,
jó lenne bízni, hogy van ki vár...
Nem tudom mi lesz a végzetem,
szívemet mardossa félelem...
Hogyha majd egymagam maradok,
senki sem tudja ha meghalok,
betegen fekszem majd ágyamon,
síri csend honol a házamon,
nem lesz ki megfogja kezemet,
az sem ki feloldja bűnömet...!
Ki fogja szememet lezárni,
utolsó utamon kísérni...?
Síromnál, nem zokog majd család,
nem dob rám virágot sem barát...
Valamit tehetnék ez ellen,
életem nyomorult ne legyen...
Holnap is várom a másnapot,
az talán kinyit egy ablakot...