Távol éltem szép hazámtól,
e gyönyörű kis országtól.
Jártam keltem a világban,
de helyemet nem találtam.

Minden nap arra gondoltam,
otthon milyen boldog voltam,
körbevett sok jó barátom,
mellettem volt a családom.

Eleinte minden csodás,
aztán jön a sok aggódás.
Rájöttem, bárhova megyek,
boldog csakis itthon leszek.

Hónapokig voltam távol,
de élhettem volna bárhol,
vidám sehol sem lehettem,
ezért aztán haza jöttem.

Jegyet váltva Budapestre,
felszálltam a repülőre.
Szívem hevesen dobogott,
amint a gép újra landolt.

Mikor végre hazaértem,
anyaföldre letérdeltem.
Összekulcsoltam kezemet,
hálát adtam Istenemnek.

Honvágy mikor bekopogtat,
nem leled tovább nyugtodat.
Szép is a hazaszeretet,
akárhol légy nem feleded!