Tenyered közepén
szerető szív dobog,
pillangószárny lobog,
s titkok végtelenje.
Sorsvonal, planéták,
ujj alatti szférák,
öt rózsaszín domb az,
őrzik, mit kimondhatsz,
s kis időkeresztek...

Még kezemben reszket
forró, puha kezed.
Friss, lüktető ujjak,
által elcsitulnak
keserű bánatom
mérges tövisei...
S meg nem rajzolt, esti
tarka pillangóim
ott lebegnek egyre,
tenyeredbe festve...

Én már nem álmodom
színes ceruzákkal,
nem rajzolok tarka
lepkét tenyeredbe,
de még ébren őrzi,
mint egy képregényben,
álom-pillangóim
idők végtelenje...