Repül a macska az égen,
szárnyak nélkül is, oly szépen,
mint a vadludak ősztájt,
mikor Nils Horgelson itt járt.
Nem oly nagy csoda ez, hidd el,
én voltam, aki nem viccel...
Bepisilt a beste jószág képzeld,
s ellopott tőlem egy kedvenc ételt,
tányéromról három fasírtot,
jobb hát ha miatta nem sírtok!
Jobb lábbal jól bele rúgtam,
gól lesz ez, előre tudtam.
Kiszállt a kapun, mint liba,
Magasan repül a cica.
Világgá száll a vadludakal,
hasában három fasírtommal.
Odafenn repülő macsekot láttok,
és közben nem gágog..., nyávog!