Bennünk az elődeink élnek,
mint biológiai gének.
Lelkük tovább a mi szívünkben él,
s a jelenben múltunkról mesél.

Nem úgy kell az embert imádni,
hogy életében nem kell becsülni
és hazug könnyeket sírján elsírni,
hanem míg él, addig kell szeretni.

Amíg él, akkor kell Őt értékelni
és emberi értékén becsülni.
Ha elbukott, jó útra vezetni,
s ha meghalt, rá szépen emlékezni.