Volt olyan időszakom, amikor

hajlamosnak tűntem a restségre,


apám nehezen tűrte naplopó


\'kerüli a munkát\' gyermekét, mert




azt remélte, többre viszi, mint ő,


bár már főtisztként szolgált nyugdíja


előtt. Humorba ágyazta intő

gondolatát, mikor is megpuszilta



homlokomat s a fülembe súgta:


a lustaság nem más, mint pihenés

elfáradás előtt. Majd becsukta


a szemét és elmerengett. Csicsergést



hallottam az ablakomból, fecskék

zajosan csiviteltek, ám apám


még ábrándozgatott. Felébredvén


ekképpen szólott: - Apám mondta tán,




hogy az örömteli munka olyan,

akár a fiatalság forrása.


Semmi sem zavar, csak az unalom.


Bizony, igaza volt nagyapámnak...