Nagylányom meglepett filozofikus

érvével, amikor is az életről

csevegtünk. Lazán, már - már ironikus

hangon jegyezte meg nekem: - Én erről


a témáról azt szeretném mondani

apa, hogy az élet beláthatatlan

hosszú jövő. Próbáltam riposztozni:

- Képtelenül rövid múlt, de páratlan.