Elkövetett hibáimon időtlen időkig
rágódtam, mire rádöbbentem arra, az olyan,

mint a kátyúba megrekedt kerék, az önérzet,

a büszkeség kocsija hiába próbál onnan

kikecmeregni, a kerekek egyre mélyebbre

ássák magukat... De, nemesen akartam tovább
élni, éppen ezért idealistává váltam,

azóta megyek előre, bár nem tudom, hová...