Mondhatnám kedvesem, te vagy életem

szerelme, de sajnos ez kevés nekem,


mert te vagy a létem, a létezésem


szerelme. - Miért? - kérdezhetnéd lelkem.




Azért, mert merem remélni, hogy téged

sokallta hosszabb ideig foglak úgy


szeretni, mint senki mást e szépséges


Földön. Mit most tudatok veled, az új



felfedezés a lelkivilágomban,


hogy az ember mégsem tud elviselni


mindent, annyira vágyódom utánad,


nem tudok se aludni, se pihenni.




Testek, amelyek a szenvedély heves


viharában először egyesültek és annak

oldatában összeelegyedtek,


mindörökre emlékeznek. Szép szavak




híján mit is regélhetnék szerelmem


még: pontosan elég vagy ahhoz - vádolj,


ha nem így érzel - hogy végérvényesen,


egyszer s mindenkorra magadhoz láncolj...