Évekig saját hajvágó gépemmel


formáztam hajkoronám, majd gondoltam

egyet és felkerestem a régen nem


látott fodrászomat. - Megkopaszodtam




- sóhajtottam, ahogy belehuppantam


a kényelmes ülésbe. Néhány ügyes

ollócsattogtatás után fújhattam


a maradék hajamat is. - Ne büntess




tovább Istenem, hagyd meg nekem ezt a


pár hajszálat - fohászkodtam, s jeleztem,

fizetni szeretnék. - Kétezer, de ha


szeszt és habot is kér, akkor egy ezrest




csapjon még hozzá. - Mégiscsak hallatlan,


hogy én ugyanannyit fizessek ezért,


a hajvágásért, mint egy sűrű hajjal


megáldott ember - berzenkedtem - felét




nyugodtan elengedhetné. - Nos, drága


uram, fogadja el, mint jó keresztény,


hogy Ön nálam ezentúl már nem a

vágást fizeti, hanem a keresést...