Az első kérdés ne az legyen kinek!
A második sem. Ugyan minek!?
A miért az oldal, ahonnan megközelítem
miért is olyan jelentős ez az ünnep.

Miért adunk hálát, elmélkedjünk!
Nagyon fontos, hogy erre ráébredjünk,
mert míg nem vagyunk tudatában a hála tárgyának
addig csak vaktában jelölünk helyet az áldásnak.

Mindnek más, amiért kezét imára kulcsolja.
Az agrárium életében kevesebbnek játssza a
főszerepet, mint ahányan megülik e szép ünnepet,
bár tudja mind az elégít ki számos szükségletet.

De kinek jut eszébe naponta, amikor a falatot
szájához emeli, neki a legkönnyebb rész adatott,
a fogyasztás, ha már a termelésből részét ki nem vette
a földet túrót, tehenet fejőt gyakran kinevette.

A szüret, az aratás ,ma nem lebeg a hamburgerzabáló
egyre tohonyább, elhízott, lusta városlakó
lelki szemei előtt, még ha a hálaadáshoz ünneplőt is ölt.
Nem az éhezés, koplalás, hanem ez az igaz szellemi böjt.

De ezt nem időszakosan, hanem egész éven át szigorúan betartja,
mert bizony őt a szellemi táplálék nem igazán foglalkoztatja.
A hála szó más helyen van bejegyezve szótárába,
de azt sem forgatja, azzal van kitámasztva az asztal lába.

Kit is kellene ünnepelnünk ezek után döntse el ki-ki maga,
a hagyománytiszteleten kívül, hogy mi lehet az indoka
megfejtenem nem sikerült, de ez ebből a versből kiderült.
Ha ki akarná találni valaki, igyekezzen, míg emléke el nem merül!