Az őszi Napról - mesevers -
Lassan felmegy a Nap a kivilágosodó égre,
de nem ám csak úgy, a szélére, hanem a közepére!
Onnan néz le egyből erre az őszi vidékre.
Erőlködik, hogy melegét adja nekünk a Földre.
De hiába, mert már elfáradt.
Gyengén melegíti már a tájat.
Simogatja a bokrokat, fákat.
A tájra hűvös fénycsókokat ad.
S majd, ha eljön az este
bújik sötét köntösébe.
Csillagfényeket gyújt az égen.
Aludni meg a sötét éjben.
de nem ám csak úgy, a szélére, hanem a közepére!
Onnan néz le egyből erre az őszi vidékre.
Erőlködik, hogy melegét adja nekünk a Földre.
De hiába, mert már elfáradt.
Gyengén melegíti már a tájat.
Simogatja a bokrokat, fákat.
A tájra hűvös fénycsókokat ad.
S majd, ha eljön az este
bújik sötét köntösébe.
Csillagfényeket gyújt az égen.
Aludni meg a sötét éjben.