Négy gyertya előttem az életért ég
őrizve elhunyt szeretteink emlékét.
Az égő gyertyalángok egyszer ellobbannak,
de a szeretet lángjai el nem alszanak.

Amíg e sorokat írom, a lángok kihunynak
fényüket átadva a közelgő éjszakának.
Csendes, meghitt imám lassan száll az ég felé.
Hirtelen hangot hallok, amely az angyaloké.

Ez a hang egyre erősebb,
hiszen a szívemben zengi
a szeretet gyönyörű dalát,
mely jellemzi ezt az éjszakát.

Reggelre kelve gazdagodtam egy élménnyel,
az elmúlt éjszaka csodaszép emlékével.
Az eltávozott szeretteink nekem meséltek,
a szívem töltötték meg az élet szépségével.