Gyertyafényes vacsora, békés este,

Szegeden, a Novotelben, csendesen

telnek a percek. Feleségem, kezem

fogja, és érdeklődve néz rám : - Kedvesem,



az én szemem olyan kék, mint a nyári

égbolt, ugye? Sóhajtok egyet. - Lári -

fári, mondd, mit akarsz ezzel mondani?

Hát persze! - És ugye, az ajkam olyan, mint



a frissen nyíló piros rózsa. - Hát persze! -

feleltem ímmel - ámmal. - Fanyalogsz, ám

én mégis úgy szeretem, mikor ilyen

költői hasonlatokat pazarolsz rám!