Ohh, megannyi balga romantikus lélek,

a gyengeség sokszor kihalásra késztet.

Mennyi végtelen sóvárgó lélek remélve,

rabságban szenvedne, s kalitkában élne.



Törtet, zakatol a szív, nincsen benne félsz,

rózsaszín ködfátyol, csak azt hiszed még élsz.

Sötét mennyország kapuja tárul most eléd,

végtelen nyomort, határtalan kínt sugall feléd.



Megtöri a csendet egy szó mely végzeted,

elvakít a hit, mert hiszed, hogy szereted.

Lánc ami fogva tart, bilincs ez és tönkretesz,

retteged magányod, bármikor te is elveszhetsz.



Birtokolni vágyod mely soha nem lehet már senkié,

szenvedj csak, hisz te magad sem lehetsz mindenkié.

A Hajnalcsillag fényének féltve őrzött titkát lelheted,

Samaelnek édes csókja: szerelem, rágja-marja lelkedet.