Szép Helént óva intettem, fiatal

ő még a házassághoz, de egyébként

is elment a csöpp kis esze, mit akar

egy nyolcvan éves öreg férfitől. Elértvén



aggódásomat szép Helén, mégiscsak

hozzáment a vén Elemérhez. Nászút

után az újdonsült asszonyt felhívtam

mobilon. - Édes Helén, mesélj, miért fásult



a hangod? - rebegtem az üdvözlések

után, s igencsak félve kérdeztem rá:

- Nászéjszakátok nem volt különleges?

Elmaradt a kuriózum, meg a ritkaság?



- Nem igazán, háromszor is fel kellett

pofoznom a vén csontot. - Helén, miért?

Annyira perverz dolgokat kért tőled?

- Ááá! Annyiszor vesztette el az eszméletét...