Sivár, vigasztalan élet

az, ami soha nem sebzi

meg a halandót. Kaland végett

nem megyek a szomszédba, edzi



is testem - lelkem, jóllehet

elfogadtam, sok szerencse

is kell az élethez, de persze

felismertem azt, rengeteget



tehetek azért, hogy végleg

rám leljen, tudva, az élet

szereti, ha gyengéden kérem:

- Nos, gyere, menjünk együtt szépen...