Lángol a tűz, de eloltja a harmat,
Éjjeli vágyat kioltja a hajnal.
Héja röpül majd fűzfa havában,
Estéli ködben nyúlra vadászik.
Merre találni az éjsötét fákat?
A szent helyet őrzik, mellette állnak.
Tündöklő Hold jár fenn ma az égen,
Két szarvát érve hajlik az éger.
Sóhajt a nád közt halkan a fűz,
Ő jön a férfi, Ő jön a tűz.

Lángol a tűz, de eloltja a harmat,
Éjjeli vágyat kioltja a hajnal.
Kankalin ösvény, élvezet útja,
Most jön a Szűz rajta megtisztulva,
Hívja a férfi és hajtja a vágya,
Ember, de Isten képében jár.
Éj köpenyében, csend remegésben,
Egymást öleli az isteni pár.
Így szól a törvény ezt kell tenni,
Háromszor egymás testére lelni.

Lángol a tűz, de eloltja harmat,
Éjjeli vágyat kioltja a harmat.
Alszik a férfi, mikor az apállyal
Elmegy a Szűz, körötte madárdal.
A Hold színe halvány, fehér mint a csont
Az ösvényre hullajt egy végső mosolyt.
Még lassan a nap az égre oson,
A férfi felébred, mondja az ének,
Az Isten szelet küld fáradt fejére,
Ébredj fel! Ébredj! Föld népe!